vissza kellene menni
megkeresni azt a helyet
ahol a lantot letettem egyszer...

találni ott néhány elfelejtett szót
s összefonni őket mezőn szétszórt hangok tincseivel
dalba fogni a pillanatot
ódát zengeni a viharos szélbe
melyben benne lenne a világ összes vétke
s elengedni azt ha már minden készen
hadd járják be a világot kéz a kézben

bánat csokrába tűzni néhány csillagot
megtalálni azt a könnyekkel átitatott papírlapot
melyre a lelkem festettem le régen
(ott van az, összegyűrve, valaki zsebében)
az ígéreteket melyek eltűntek jóban
hamis szavakat melyek elhitették velem hogy minden jól van
és az utat melyről letértem akkor

vissza kellene menni de túl rövid a lánc
s a karót melyhez kötve van mélyen elnyelte a föld
hamuvá lett a láng, szürkévé az örökzöld

Mohol, 2013. November 17.