Hamis ígéretek törnek ketté.
Szürkévé válik smaragdszín tenger.
Megsárgult falevélen ébred egy újabb hajnal,
Melybe fáradtan lép bele az ember.

Esthajnalcsillag nézi le fagyosan a tájat,
Álmokba fest egy újabb álmot a képzelet.
Kopottas kabátról szakad le egy kettétört gomb,
Míg olyan lépcsőt mászok, mely már sehová nem vezet.

Elvesztegetett pillanatok kiáltása nyomaszt.
Igaz hangok után kutat megcsömörlött lét.
E vércsepp és e köpés közt, itt keressetek.
Valahol itt hagytam el magam, itt nézzetek szét.

Mohol, 2014.November 26.