mikor egy emlék újra éled
megdobban a szív
és hív
valami messzi tájra
elfeledett boldogságot igéz minden pillanat
és éleszt újra egy fakuló érzést mi még megmaradt
kételyekkel lép az ember a homályba
és csak reméli hogy ott két ölelő kar várja
egy szerető szív,
melyben még van egy kis hely számára
s hogy a heg mit egykoron otthagyott
elmúlik teljesen
kételyek Benned-bennem
s egy cseppnyi félelem
mely majd mind múlik ahogy haladunk együtt az úton
kéz a kézben
egymáshoz simulva
a szivárvány felé fenn az égen
ahol szemed ragyogása tüntet el majd minden vétkem
és hol majd lelkünk fürdőzik a csodás fényben
szabadon
tisztán
mohol, 2017. augusztus 06.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.