Csendes lépteket
ringat a hűvös esti szél,
s míg kedves emlékek
ölelik át a megfáradt vándort,
az aranysárga avart
mécsesek pislákoló lángja festi
felejthetetlenné.
Tisztelet ural
minden csendben megtett lépést.
Könnyeket csal elő
fáradt szemekbe a bánatos szív.
Lehajtott fővel áll meg
egy pillanatra a rohanó idő,
majd halk imára hív.
Mohol, 2016. Október 31.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.