Fogalmam nincs
Miért kellett tollat ragadnom
Mikor foghatnék kalapácsot
Vésőt a kezembe
A földből faraghatnék millió csillagot
Fényes kis fáklyákat az égre
majd lefényképezném a pillanatot
Megpihenhetnék végre
…
Nagyon fáradtnak érzem magam
Napi húsz órát élek
Hármat vegetálok
és egy teljes órát félek
hogy megszakad a lánc
…
Leszarják odaadásom
Átnéznek rajtam nap mint nap
Hülye fejjel tovább csinálom
Adom magam becsülettel
A rúgásokat már nem számlálom
…
A hold sem olyan mint egykoron
A farkas is már másik
Az üvöltés az még a régi
Idegeimre mászik
…
Puskát adnak a kezembe
Golyót már nem kapok
Vigyáznak a fejemre
Valahová még oda kell tenni a koronát
Mohol, 2006. május 25.
A bejegyzés trackback címe: