Könnyeket láttam apám szemében.
Mellette jó anyám csendben sírt.
Némán üldögéltünk a konyhában,
S néztünk egy darab újságpapírt.
- Petőfi szebben nem írta volna meg,
Suttogja, s takarja két szemét.
Kérges kezei megremegnek közben.
Zavartan igazgatja szemüvegét.
És csak ülünk ottan.
Mindenki büszke
Arra a néhány kinyomtatott szóra,
Melyeket
Anyám olvasott a csendbe,
Alig hallhatóra.
Mohol, 2005. szeptembere
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.