Fáj
Minden
Elvesztettem minden kincsem
Téged
Magam
Becsületem, ha volt is
már régen nincsen
Fakó hétköznappá váltak ünnepeim
A fogyatkozó lépteket már csak az Úr számlálja
s ember ki nem találja
vajon hány leszen még
Zárszámadás?
Megvolt rég
Mindent a mérlegre tettem
Minden jót, s rosszat mit cselekedtem
Az átzüllött éjszakákat, s
léhán elherdált napok tengerét
Könyörgésed
Könnyeid
mit hullajtottál egy emberért
A vért, mely a kezeimen szárad,
A pillanatot is,
mikor még csókoltam a szádat
…
Most?
Már csak az itéletem várom.
Mohol, 2006
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.