Lassú esőcseppek törlik a port
Sárguló falevélről.
Szél játszik vadul a ház előtti fával.
Tarka tegnapok cserélik fel helyüket
A szürkére festett mával.
Ősz lesz.
Borrá válik az édes szőlő,
Megfakul a pázsit odakünn a réten.
Vándormadarak viszik messzire álmom,
Melyet álmodtam az imént éppen.

Benne Te,
Én
És a végtelennek tűnő nyár…

Ne szólj most!
Tudom,
Mindennek vége már.

Mohol, 2006 szeptembere