Lassú esőcseppek törlik a port
Sárguló falevélről.
Szél játszik vadul a ház előtti fával.
Tarka tegnapok cserélik fel helyüket
A szürkére festett mával.
Ősz lesz.
Borrá válik az édes szőlő,
Megfakul a pázsit odakünn a réten.
Vándormadarak viszik messzire álmom,
Melyet álmodtam az imént éppen.
Benne Te,
Én
És a végtelennek tűnő nyár…
Ne szólj most!
Tudom,
Mindennek vége már.
Mohol, 2006 szeptembere
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.