Csak egy elérhetetlen álom maradsz nekem
Halkan suhanó a még csendesebb éjszakában,
Ahol az árnyak pajkos játékot játszanak velem
Ablakomon átszűrődő Holdnak homályában.

Vigyorogva nézik ezt a reménytelen álmot,
Melyben csendben fekszünk egymás mellett,
S bámuljuk azt a sóhajt, mely az égbe szállott.
Ragyogó nyomot hagyva, törte meg a csendet

Megpihen a milliónyi fényes csillag között
Kajánul vigyorogva rám, suttogván nekem:
Barátom, hozzám már neked semmi közöd,
S tűnik el, és visz magával mindent, ami szép

Egy csalóka álmot, melyben itt voltál velem
Te, ez a gyengéd sóhaj, és a csillagos ég

Mohol, 2005. augusztus 15.