Csak egy elérhetetlen álom maradsz nekem
Halkan suhanó a még csendesebb éjszakában,
Ahol az árnyak pajkos játékot játszanak velem
Ablakomon átszűrődő Holdnak homályában.
Vigyorogva nézik ezt a reménytelen álmot,
Melyben csendben fekszünk egymás mellett,
S bámuljuk azt a sóhajt, mely az égbe szállott.
Ragyogó nyomot hagyva, törte meg a csendet
Megpihen a milliónyi fényes csillag között
Kajánul vigyorogva rám, suttogván nekem:
Barátom, hozzám már neked semmi közöd,
S tűnik el, és visz magával mindent, ami szép
Egy csalóka álmot, melyben itt voltál velem
Te, ez a gyengéd sóhaj, és a csillagos ég
Mohol, 2005. augusztus 15.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.