kopott kabátba
öltözik a tarka rét
hulló falevél
tekint még az ég felé
megpihenni tér
egy valótlan álom is
s pecsétet nyom rá
halványuló messzeség
 
mohol 2016. November 5.

sárguló avart
kerget reménytelenül
egy néma árnyék
s a hasztalan játékra
kókadt fűcsomó figyel

mohol, 2016. november 4.

bátortalanul
legördülő könnycseppet
mos a hűs eső
vadul zakatol a szív
s a két erőtlen kézben
gyújtatlan mécses pihen

mohol, 2016. november 2.

Csendes lépteket
ringat a hűvös esti szél,
s míg kedves emlékek
ölelik át a megfáradt vándort,
az aranysárga avart
mécsesek pislákoló lángja festi
felejthetetlenné.
 
Tisztelet ural
minden csendben megtett lépést.
Könnyeket csal elő
fáradt szemekbe a bánatos szív.
Lehajtott fővel áll meg
egy pillanatra a rohanó idő,
majd halk imára hív.

Mohol, 2016. Október 31.