Elfojtott vágyak felett hullajtanál könnyeket,
míg két sikoly közé ékelődő kín gyötör.
Múltad, s legbelül érzed, jövődön lesz úrrá a rettegés,
hol tested emészti fájdalom, s lelked helyén egy üres gödör.

Újrakezdenéd, de rájössz, ugyanaz az út a talpad alatt.
Megkövült emlékeid között keresel valamit,
majd hagyod rá, csak mert ugyanúgy fáj minden pillanat.

Összemosódott álmok tébolyában fetreng a jelen.
Menekülnél, vakon gázolva át mindenen,

aztán zuhansz megint a porba, hisz túl rövid a lánc a bilincseken.

Mohol, 2014. Augusztus 27.