Kavicsok XXI.

Vonaglik a toll, mint elmém gondolat-tengeren.
Szürke dallamot zakatol a szív.
Bár tudja, nem jól van ez így,
Nem dobban.
Magatehetetlen

------o------

Megfertőzött világban élősködő marhák
Dogmáját akarják fejembe verni.
( a rablánc már nem elég )
Miközben értékes elmék hullnak porba,
Agymosásos kultúra mérgez lelket.
Művirág díszít szakadt kartonkoporsót,
S az ember, már sírni se merhet.

------o------

Virtuális vérbe fagyva döf belém
Még egy tőrt a gondolat:
Egy bezárt kör,
S alacsony származásom gátol,
Hogy alkossak maradandó dolgokat
Nem tehetek róla.
Apám szegény ember volt.
Becsületes.

Mohol, 2010. január 16.