Fáj!
Minden!
Elvesztettem minden kincsem.
Téged,
Magam,
Becsületem, ha volt is,
Már régen nincsen
Fakó hétköznappá váltak ünnepeim.
A fogyatkozó lépteket már csak az Úr számlálja,
s ember ki nem találja
vajon hány leszen még.

Zárszámadás?
Megvolt rég.
Mindent a mérlegre tettem.
Minden jót, s rosszat mit cselekedtem.
Az átzüllött éjszakákat,
A léhán elherdált napok tengerét.
Könyörgésed.
Könnyeid,
mit hullajtottál egy emberért.
A vért, mely a kezeimen szárad.
A pillanatot is,
mikor még csókolhattam a szádat.
…

Most?
Az ítéletet várom.